Mindenszentek Eredete

Honnan ered a Mindenszentek ünnepe?

A Mindenszentek ünnepe jelentős egyházi ünnep, a hívők számára kötelező a szentmisén való részvétel. Egészen a 4. századig húzódik vissza, akkoriban a Pünkösdöt követő első vasárnapon ünnepelték, az ortodox keresztények máig megőrizték ezt a hagyományt. IV. Gergely pápa hozzájárulásával a 8. század óta november 1-jén emlékezünk hivatalosan a tisztítótűzben megtisztult és a mennyekbe kerülő, azaz üdvösséggel rendelkező elhunytakra. Magyarországon 2000 óta munkaszüneti nap, 2013 óta pedig ismét kötelező egyházi ünnep. Egyes helyeken 1 hétig sem lehetett dolgozni, mert az volt a hiedelem, hogy a munka meg fogja zavarni az elhunyt lelkek nyugalmát.

Hogyan történik az emlékezés?

Mindenszentek napján a sírokat gondozzuk, virágokkal feldíszítjük és gyertyát gyújtunk, amelynek a fénye az örök világosságot szimbolizálja. A hívők közösen imádkozzák a mindenszentek litániáját, továbbá hazánk bizonyos régióiban ezen a napon harangoztatnak a család elhunytjaiért. A hiedelem alapján ezen a napok az elhunytak felkelnek a sírjaikból, ezért a családi vacsorákon szokássá vált, hogy eggyel több teríték került az asztalra és annyi villa mellé, amennyi halottal rendelkezik a család, illetve mindenhol felgyújtották a villanyt, amely segített a holtak számára az eligazodásban.

Babonák, hagyományok, népszokások

Ahogy minden ünnepre jellemző, a Mindenszentek esetében is vannak különböző hiedelmek és szokások, íme néhány:

• Az asszonyok kolduskalács készítettek, amely egy üres kalács a koldusoknak, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottjairól.
• Sót, vizet és kenyeret helyeztek el a családi asztalon az elhunytak számára.
• Régen ezen a napon fogadták fel a szolgálókat és a cselédeket, hiszem ekkor nem szabad dolgozni.
• A falvakban a harangláb körül gyülekeztek az emberek és mindenki annyiszor húzta meg a harangot, ahány halottja van.
• A babona szerint nem szabad letépni a virágokat a sírókról, mert aki ezt megteszi, ahhoz a halott el fogja vinni büntetés gyanánt.
• Szintén a babona alapján tilos egyik sírhelyről egy másikra átcsoportosítani a gyertyákat, ugyanis azzal a halott bűnei is átkerülnek.
• Tilos volt mosni, festeni és a földeket megmunkálni, ugyanis ezek a tevékenységek rosszakat hozhattak a családra.
• Úgy hitték, hogy annak, akinek a gyertyája a leghamarabb elég, az lesz a következő elhunyt a családban.

A népi legendék mellett napjainkban arról szól, hogy megemlékezzünk azokra az emberekre, akik az életünk részei voltak, fontosak voltak számunkra. Azokra az emberekre, akiket szerettünk és szerettek minket, akik mellett azzá váltunk, akik ma vagyunk.