Halottak napi népszokások

Halottak napja hagyományok tekintetében igazán színes. Sokan az elmúlást, a szomorúságot társítják hozzá, de vannak olyan megemlékezések is, amelyek kevésbé helyezik előtérbe azt, hogy a már nem jelen lévő szeretteinket gyászoljuk ilyenkor. Az egyik ilyen például a cselédfogadás.

Cselédfogadás

Régen nem volt ritka, hogy mindenszenti legény – és leányvásárt tartottak, valamint bizonyos helyeken ezzel egyidőben a cselédek és szolgálók felfogadását is ekkor intézték. Mi volt ennek az oka? A legtöbb helyen a halottak hetén (mindenszentek és halottak napja) tilos volt a munka, sőt a mezőgazdaságban is őszi szünetet tartottak. Nem volt szabad mosni és takarítani sem, csak azoknak, akiknek ez a hivatalos munkájuk. Az asszonyok és urak a vásárban töltötték az idejüket, díszes gyertyákkal tértek haza, amellyel a holtakat ünnepelték.

A november 2-i halottak napja eredete egészen a X. századig vezethető vissza, és bencés szerzetesek nevéhez köthető. A XIV. századra már általános szokássá vált országszerte, majd mindenszentek ünnepe az utóbbi kétszáz év során lett a halottak napjának előestéje. Ilyenkor a család összegyűlik még karácsony előtt, így nem meglepő, hogy több, étellel kapcsolatos halottak napja hagyomány is elterjedt.

Kolduskalács

A dél-alföldi asszonyok, ilyenkor nemcsak a családra gondoltak, hanem azokra is, akiknek nincs kivel együtt megemlékezni. Sütöttek egy szép, kerek kalácsot, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek az elhunytakról. Egyes helyeken a sírokra is helyeztek belőle. 

Halottak terítéke, halottak étele

A halottak napi népszokások között található a halottak „etetése”. Egyes helyeken külön terítéket tesznek ki nekik, van, ahol a sírra helyeznek el pár falatot a vacsorából, de az angol gingerbread man is ehhez kapcsolódik.

A halottak napi népszokások sok mindent lefednek, nem csak területileg, hanem a megemlékezés témáját illetően is. A következő népszokás, amit meg kell említenünk, az a lélekharang, amely a Dunántúl egyes vidékein volt népszerű.

Lélekharang

Általában azokban a falvakban tartották ezt a hagyományt, ahol külön harangláb volt a templomban, vagy egy külső helyszínen. Itt reggel összegyűltek az emberek, és sorban egymás után meghúzták a harangot annyiszor, ahány halottra szerettek volna megemlékezni. Legtöbbször estéig tartott ez a harangjáték, amivel egy hosszú, fájdalmas időszakot akartak jelezni a helyiek. Aki éppen nem harangozott, az csendben imádkozott a szeretteiért. Ezért sem meglepő, hogy több faluban a mai napig egy-két órán át, vagy akár egész nap is zúgnak a harangok a halottak napi gyertyagyújtás mellett.

Halottak napján az egyik legismertebb szokás a gyertyagyújtás és a sírok feldíszítése, megtisztítása. Azért helyeznek el ilyenkor az emberek fényforrást a temetőkben, hogy a visszatérő halottak lelke megtalálja az utat vissza a sírba, ahol békésen pihenhetnek tovább. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki elhozza a megváltás fényét az emberek számára. A gyertyagyújtás halottak napján más és más módon történik. Az Alföldön és a Vajdaságban például a család minden tagja gyújt egy gyertyát a temetőben, és a hiedelem szerint az fog először meghalni, akié először elég. A gyertyákat nem szabad egyik sírról a másikra átvinni, ugyanis ilyenkor az egyik halott bűne, adóssága, bánata könnyen a másik lélekre szállhat. Fontos, hogy méltó módon emlékezzünk meg az elhunyt szeretteinkről, legyen szó a temetőben lévő sírok, vagy nyughelyek feldíszítéséről és a gyertyák meggyújtásáról, vagy más egyéb halottak napja hagyomány megtartásáról.